Horgászat

    Mostanában egyre többet járok pergetni a Zagyvára. Kicsi folyó, de annál több benne az akadó és a szemét. Sajnos ha az ember nem visz magával valami eszközt bizony sok műcsalija bánhatja. Ez pedig se a pénztárcának se a víznek nem tesz jót. Így jött az ötlet hogy kéne csinálni valami szabadítót. Szétnéztem a neten és két gyárit találtam, de csak az egyik volt megfelelő, mert én legtöbbször twisterrel horgászok. Ez az egy pedig az Energo Team wobbler szabadítója volt.

Mivel közel 4000 Ft-ba kerül így inkább elkészítettem házilag. Elsőnek laposvasra lesz szükségünk. 2 db kell egy körülbelül 10 és egy körülbelül 5 cm-es. A rövidebb darab végébe "V" alakú bevágást készítünk. Ezt sajnos csak kitapasztalni lehet hogy mekkora legyen, én 8-as forgókapcsot használok így a képen látható ahhoz megfelelő.

Ha nem sikerül jól semmi gond van mód a beállításra de azért ne vágjunk túl nagyot, mert utólag is lehet kiszedni anyagot és az könnyebb. Ezután a képen látható módon meghajlítjuk. Minél hátrébb van hajtva annál könnyebben akad majd be, de ez is állítható.

Ezután jöhet a hosszabb darab. egyik végére 10 mm átmérőjű lyukat fúrunk, persze előfúrás után. Ennek se kell túl pontosnak lenni lehet kisebb-nagyobb.

A kép alapján meghajlítjuk, és minél feljebb hajtjuk annál könnyebben akad majd be a szabadító, de ha túl fönt van a teteje akkor már kiemelkedik a forgót a "V" bevágásból és így már elcsúszik fölötte, tehát nem fog beakadni. Ez is állítható. Összemérjük a két alkotóelemet és bejelöljük a hátsó 10 mm-es lyuk helyét, majd kifúrjuk, meghajlítjuk a vasat. Jöhet a zsinór bekötését szolgáló fül: Ez egy 5-6 mm-es lyuk. Ide kötjük majd azt a zsinórt amivel kiszedjük a beakadt műcsalit. Ezek után összehegesztjük a két vasat, de csavarozhatjuk is. Az első lyuk ne legyen túl messze a "V" bevágástól, mert előbb nekiütközik a műcsalinak mint hogy a forgó beakadásra képes része túl jutna a "V"-n Ha ezzel kész vagyunk lesorjázzuk a művet, majd a zsinór bevezetését szolgáló két bevágást is elkészítjük a két 10 mm-es lyuk ellentétes oldalán.

   Jöhet a próba. Mivel a két laposvas súlya még kevés így aláteszünk egy ólmot. Ezt célszerű csavarozni. Fontos hogy ólmot fúrni csak pici lépésekben lehet, mert puha és nem jön ki a lyukból. Így többször ki kell emelni a fúrót. Az egész eszköz súlya zsinór nélkül kb. 15-20 dkg. Ez persze változhat attól függően milyen erős zsinórral horgászunk, milyen kemény bottal és milyen messzire.  Minél nehezebb annál mélyebb vízbe és annál messzebb megy eredményesen, ha a zsinórt eléggé meg tudjuk feszíteni. Érdemes először csak felkötni az ólmot és a szárazföldön próbálkozni. Nézzük az előbb említett állítani valókat. Kipróbáljuk az eszköz lecsúszását a zsinóron. Ha rendes lendületet kap távolról is akkor elég nehéz. A használat úgy megy, hogy miután az eszközbe belekötöttük azt a zsinórt amiben megbízunk, hogy nem szakad el egy szabadításnál, a zsinórra feltesszük az eszközt, úgy hogy a két végén levő nagy lyukba bevezetjük a zsinórt figyelve hogy a "V" bevágás belsejében fusson a zsinór, majd jól megfeszítjük a zsinórt és a botot függőlegesen minél magasabbra emeljük. Így érjük el a lehető legnagyobb szöget a lecsúszáshoz. A zsinórra felkötünk egy forgót, és ebbe tesszük a műcsalit aminek a horgát beakasztjuk valami fába. Kipróbáljuk az eszközt. Felhúzzuk a spiccig, majd hagyjuk lecsúszni. Ha a két képen látható mód valamelyike szerint akad be akkor csak annyi teendőnk van, hogy leellenőrizzük még három-négyszer, hogy tuti jó legyen. A teszteket messzebbről kell végezni kb tíz méterről, 240 centis bothossz esetén. Ez ugyanis a szabadító hatótávolsága. Ha nem akadunk bele több próbálkozásnál se a forgóba a szerkezet visszahúzásakor akkor közel megyünk és megnézzük mi a gond.
1.: A forgó nem jut át a "V" bevágás fölött, mert már a szabadító eleje hozzáér a műcsalihoz. Itt meg kell próbálni még helyet csinálni elől.
2.: A forgó átsiklik visszahúzásnál a bevágás fölött nem akad bele. Túl magasra van hajlítva a lyuk a szerkezeten le kell hajlítani belőle. 
3.: A "V" bevágás durván nekiütközik a forgónak, de az nem jut át rajta.
    a) Az első lyuk nincs eléggé felhajlítva.
    b) a "v" bevágás túl magasra ágaskodik lejjebb kell hajlítani
    c) a V túl szűk ki kell belőle reszelni.
4.: A forgó kicsúszik a bevágásból, és nem lehet elég erősen húzni. A V két szára túlságosan szét van nyitva. Össze kell nyomni.

  Működése: Amikor a szabadító lecsúszik a jól megfeszített zsinóron a beakadt műcsalihoz beleakad az elé kötött forgóba és innentől erős zsinórral kihúzzuk az akadót vagy kihajlik a horog. Akadályozza a szabadítást ha fára csavarodik a csali. Ilyenkor nem jut el a forgóig az eszközünk. Fontos dolog hogy ha drótelőkét használunk akkor bizony elég kétes a siker, mert én már nem egyszer komoly nekirugaszkodás nélkül képes voltam eltépni.

  Hatótávolság:  a Sajnos nem túl messzire jut el a zsinóron maximum olyan 20 méterre, bár ez nagyban függ a bot hosszától, a part magasságától, és a szabadítóra kötött zsinór vastagságától. Én kb 30 méter bálamadzagot kötök rá, de majd valószínűleg váltani fogok erős fonott horgászzsinórra.  Ezzel a hatótávolsággal nekem a Zagyvára megfelel, de tavon is érdemes magunknál tartani, mert általában e legtöbb akadó partszélben van egy átlagos tavon, és csónakból horgászva se csapkodjuk össze annyira a vizet mint ha evezővel próbálnánk meg kiszabadítani a műcsalit.

  Néhány tipp: Minél hosszabb a bot annál messzebbre jut el a szabadító. Ha túl vastag a szabadító zsinórja akkor sokat vesz el a sebességből. A nejlon anyagúak a jók, mert nem szívják fel a vizet.

 Végül a festést se felejtsük el. Én fehérre festettem, és egy csukeszt ennek köszönhetek egy olyan napon amikor semmire nem ment. A fehéret meglátva odavágott így lebukott hogy hol van és így már sokkal könnyebb volt megfogni. Ezek a képek egy barátomnak készült szabadítóról készültek ezért nincs rajta festés.

Kellemes barkácsolást és halat a horogra!

Sajátom: