1: Horogtartó Vágj le egy kb 3cm-es darabot fenyőlécből, szúrj bele rajszöget, majd akaszd rá előkéd végfülét, és tekerd rá azt, majd szúrd bele a horgot a fába.
2: "Aromaszivacs" Fogj egy mosogatószivacsot, vágj le belőle kb 2*2 cm-es darabot, ezt mártsd be valamilyen folyékony aromába, és tedd fel a súlyhoz. Kész a nagy hatótávú etetés, amin nem telnek el a halak. Nagyobb szivacs sok, mert az már zavarja a halat a túl erős aroma miatt.
3: Kenyércsalitartó Ha pici a horog, de kemény gyurma kell, kicsik a halak, vagy lágy a gyurma és leesik ez a jó megoldás, mert így az nem esik le, és nem fogja akadályozni az akadást. Fogj egy horgot, kösd fel, vékony rézdrótból készíts spirál, ami nagyon szoros,tehát nincs is a közepén lyuk, és 4-5 menetből áll (tizes horognál) /én csipesszel szoktam/. Ezt húzd meg egyenesen , míg egy hullámosnak látszó drótot nem kapsz. Ennek a végén mielőtt levágnád készíts egy pici fület, amin a zsinór épphogy átfér. A végfül helye felől fűzd rá a zsinórra / nagyobb horog szárát benyomhatjuk a massza felszínébe, hogy ne álljon el/. Felköthetjük ezt a drótdarabot a horog mellé is, ha a kilógó damildarabot nem vágjuk le, hanem hajszálelőkének használjuk. Így a teljes horog szabad,de ez csak max 8-as méretig működik /utána túl feltűnő a horog/. Második módszer, hogy a horog szárára tekersz vékony rézdrótot néhány menetben. Ennél csalizásnál a horoghegyet hagyjuk szabadon, hogy jól akadjon!
4: Ha sok a levél vagy nyárfaszösz a vízben merítsük víz alá a spiccet és a damilt is, sőt még fárasztásnál is célszerű víz alatt tartani a spiccet így nem szedjük össze a pihéket.
5: Ha finoman fékezzük a dobás végén a lefutó damilt kezünkkel nem képez nagy öblöt.
6: Ha hal fárasztásánál kioldjuk a visszaforgásgátlót és engedjük hátrafele forogni a hajtókart egy hal fárasztásánál nem csavarodik a zsinór, de itt mindig tartsuk kézben a hajtókart, mert ellenkező esetben nagy gubancot és irányíthatatlan fárasztást okozunk.
